Integrált mérnökként (kicsit villamos, kicsit gépész   ) végeztem 1999-ben az akkori Kandó Kálmán és Bánki Donát Műszaki főiskolák és a Nottingham Trent University közös, angol nyelvű „integrált mérnök” BSc szakán, majd öt éven át kallódó (főként roma) gyerekekkel foglalkoztam szociális munkásként  Budapest nyolcadik kerületében. 2004 őszétől mérnökként dolgoztam Baranyában, majd a gazdasági válság miatt Ausztriában, később újra itthon 2020-ig.

2015-ben kezdtem el Ausztriában a Vöröskereszt önkéntes mentőápoló képzését, melyet kitűnő minősítéssel végeztem, majd 2019 végéig több mint 2000 órát töltöttem (leginkább éjszakai) szolgálatban. Így 250-300 páciens ellátásában vehettem részt: szülő anya szállításától, hiperventillációig, lázgörcstől ájulásig, kés-a-hasban mentális beteg önsértésétől a szívinfarktusig.

Legkisebb gyermekünk, Soma 2016-ban, még Ausztriában látta meg a napvilágot. Sajnos 28 hetes koraszülöttként 1372g-os súllyal, a tervezettnél majdnem három hónappal korábban érkezett. Feleségem hosszú hetekre beköltözött hozzá a kórházba. Mi, otthonmaradottak, pedig nap mint nap megtapasztalhattuk az őket ellátó nővérek és orvosok szívélyességét, hozzáértését, kedvességét, türelmét és szeretetét a University Hospital Salzburg (SALK), később pedig a Braunaui Szent József Kórházban. Hála Istennek, Soma komolyabb komplikáció nélkül nőtt nagyra, és idén, mint nagy fiú, már másodikos az általános iskolában.

Mentős és koraszülött kórházi élményeink hatására úgy gondoltam, hogy talán értékesebb lenne az életem, ha orvosként segíthetnék másokon. Születésnapomra tankönyveket kaptam családomtól, majd két évvel később újra érettségiztem. Ezúttal biológiából és fizikából, emelt szinten, mert ez kellett a felvételihez. Nem voltam biztos abban, hogy felvesznek-e, abban pedig különösen nem, hogy miből tudunk majd megélni, ha elkezdem az egyetemet. A tanulás önmagában is örömet okozott, és úgy voltam vele, hogy ha a Jóisten ültette a szívembe ezt a gondolatot, akkor bizonyára gondoskodni fog mindenről hozzá. Végül a bekerüléshez szükséges 423 pont helyett 463 pontot értem el, és családom, barátaim és sok más jó ember támogatása révén immáron ötödéves hallgató lehetek.

2025-ben támogatást nyertem a Dr. Batthyány-Strattmann László Orvoskör Közhasznú Egyesület pályázatán.

Pécsi Tudományegyetem Karrier Irodájának Podcast csatornája, a Karrier Koktél is készített velem egy beszélgetést. Itt meghallgathatod. (2 évfolyam #5 Karrierváltás és elhívás – út a mérnöki pályától az orvosi hivatásig)

Nem tudom, mivel érdemeltem ki, de bekerültem a PTE Alumni 2025/2026 magazinba is. A 63. oldalon keressetek.

A tandíj és megélhetésünk folyamatos biztosításához és azért, hogy a tanulásra koncentrálhassak, további támogatókra van szükségem, de pénz nélkül is sokat tudsz segíteni a küldetésemben, itt olvashatod hogyan.

Mentős élményeimről rövid, ötven szavas történeteket írtam, melyek kiadása folyamatban van, és – amennyiben érdekel és van egy kis türelmed is hozzá  – szívesen megosztom Veled és a készlet erejéig ingyen el is küldöm neked. Néhány történetet feltettem ide is , valamint a könyvecskéről is bővebben olvashatsz itt.

Bízom benne, hogy amit ezen a weboldalamon olvashatsz, azt hasznosnak találod saját magad vagy szeretteid, ismerőseid számára. Ha van közöttük olyan, aki allergiával küzd, gyakran kell fájdalomcsillapítót szednie vagy leszokna a dohányzásról, esetleg lefogyna, depresszióval küzd… akkor irányítsd ide. 

Remélem egyszer személyesen is találkozunk, addig is szívesen válaszolok az üzenetedre. Magyarul, angolul, németül vagy spanyolul is írhatsz.
Isten áldjon!